1. rész - Az első nap Londonban

Itt vagyunk Londonban. Ez az első napom. Épp a szekrényem előtt álltam az új szobámba, mivel ma van az első napom a suliba. Remek, első napom itt és máris suli van.
Gyorsan felkaptam valami kényelmeset, a hajam kifésültem, sminket is tettem fel, de csak mértékkel, majd rohantam le a konyhába.

- Jó reggelt - nyomtam egy puszit anyukám arcára
- Neked is kicsim. Induljunk, ma beviszlek a suliba - mosolygott anya
- Rendben, de délután szeretnék egyedül haza jönni, elvégre nem vihetsz be mindig, meg körbe szeretnék nézni, ha nem bánod - kérdeztem
- Jó, megbeszéltük, de ha bármi történik azonnal hívj. De most induljunk - adta ki az utasítást


Beültünk a kocsiba és útba voltunk a suli felé. Gondolatok kavarogtak a fejembe, hogy milyen lesz az első nap. Féltem egy kicsit, de izgatott is voltam egyben. Megálltunk egy hatalmas épület előtt, majd gyorsan elköszöntem anyától és elindultam befelé. 
Megkerestem a termet, ami fel volt nekem írva egy lapra, mikor megtaláltam bementem és kerestem egy szabad padot. Mindenki nagyon megbámult és ezt nem tudtam nire vélni. El is kezdtem kipakolni.
- Hé új csaj ez itt az én helyem - szólított meg az osztály cicababája
- Bocsi nem tudtam, és a nevem Hannah - néztem rá ártatlanul 
- Mostmár tudod. Én Jordan vagyok, ők itt Kim és Ashley - mutatott a két kis pincsi kutyájára
- Örülök, hogy megismertelek titeket - mondtam kicsit sem hihetően
- Úgyszint, na most tűnés - mosolygott rám
- Bocsánat, ezek szerint nem voltam elég világos. Nem érdekel, hogy ez itt a te helyed, a neved nem volt itt szóval pá aranyom - integettem 
A három csaj olyan szinten meglepődött, hogy az valami hihetetlen, és még a fejük is rák vörös lett. 


Szépen, sorra jöttek az órák és hamarosan vége a napnak. Időközben az egyik osztálytársam oda jött hozzám.
- Szia. Nem baj, ha melléd ülök? - állt meg a padom mellett
- Dehogy baj, gyere nyugodtan - mosolyogtam - Hannah vagyok.

- Én pedig Kate. Szépen kiosztottad azokat a libákat. Délután eljössz velem sétálni? - kérdezte
- De nagyon szívesen - mondtam


Hamar eltelt a nap és örültem neki, hogy van itt olyan ember akivel lehet sétálni. Sokat beszélgettünk és sok dolgot tudtunk meg egymásról. Kate itt született Londonban, az anyukájával él együtt és az apjával csak hétvégén találkozik. Telefonszámot cseréltünk, aztán el is köszöntünk egymástól, mivel mindekettőnknek menni-e kellett. 
Nagyon kedves lány, bár egy kicsit csendes, de csak a suliban. Amikor haza értem senki nem volt otthon. Gyorsan ettem valamit és felmentem a netre. Twitteren az osztályból sokan követtek. Még a három cicababa is. Úgy döntöttem elmegyek egyedül sétálni. Hagytam egy levelet anyuéknak, majd felkaptam a mobilom és a kulcsom, és már az ajtón kívül voltam.

Nos ez lenne az első rész. Tudom ebbe a fiúk még említve sem voltak, de a következőbe már lesznek. A következő rész már mindjárt kész, tehát hamarosan az is olvashatjátok, de egyet kérnék...a 3 komment legyen meg. 
Puszi nektek.